Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ufó Pista --- 810. ---

2011.12.07

Ufó Pista --- 810. ---

Jegyzetelésre is alkalmas zsebnaptáram folyó napjait bekarikázom, s a fogyó/elfolyt napokat meg kiikszelem, amiként a lottózók teszik. A tegnapi Mikulás nap áthúzására pediglen azt érezhettem, hogy kevés és fogytán van az erőm, így a kiikszelés elmaradt - mit normális ember meg nem tenne -, hiszen tagadhatatlan már előtted is, hogy a Mikulás hozott, ám meglehet majd a gólya visz el – Afrikába, hol még nem járhattam – Veled.

    Nem hagy békén az Idő és sietésre szólít fel, s ez irányú késztetése arra megy ki, hogy szajhaként futtasson. /Szívesebben írtam volna, hogy Szajnaként folyhassak!/ A mennyire én ismerlek/?/, Te nem vagy a megszokások rabja – hanem a tükörnek foglya -, de nehogy az optikai csalódások áldozata légy, mivel az elérhetetlen magasságot keresed, az elérhető lehetőség helyett. Mindenkor tudatában voltam, hogy megvan a magadhoz való eszed. Nem mondhatnám azonban el ugyanezt Ufó Pistáról, kinek örökkön ábrándozó terveit, a megvalósíthatatlan vágy korbácsolta. Mindenki csak az – italtól illatozó íróként emlegette, miután utó-piák írásába kezdett, ugyanakkor megfeledkezett arról, hogy mi is az elég/ia/! Nagyvárad belvárosának sok kis utcáinak egyikében lakott – ahová mindig is hazatalált -, hol sokszor elvezet utam, ha éppen arra járok. Az egykori házat azóta átalakították, s az épület kaputelefonján most az szerepel, hogy – Futurum /Futó rum?/ jövőkutató intézet. Megvallom szívesen felcsengettem volna és már ott is éreztem ujjamban az erőt, a lendületet és a gyorsaságot, majd az jutott eszembe, hogy minek bolygatni a múltat? Továbbmenve, egy igehely ugrott be akaratlanul, hogy – nem kell mindenhová visszatérned, miként az eb is megtér a maga okádására. Talán az ebadó működhet tudatalattimban? Majd előtört nyugtalanságom, hogy miként is az özvegyet, az árvát, a menekülteket pártfogásom alá veszem, s mi is lehet a mögöttese, hogy Pistát nem látogatom meg??? Más forrásból viszont Pistára leltem, ki most Szántó néven él Amerikában. Ami kimaradt - figyelmetlenségem okán - ezen sorokból, talán az lehetne, hogy Pistával együtt jártunk hegedűórára a Belvárosi Zenedébe, melyet a Boda házaspár vezetett. Együtt hegedültük hajdanán, hogy – szeretnék szántani, hat ökröt hajtani -, Elizeusként…

    Amerikában még a legnagyobb ökröknek is dolgozniuk kell, viszont „a” Pista csak ír és ír, s meglehet éppen énrólam – a mesüge fényképészről.

Budapest – 2011. dec. 06. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

köszönetem..

(e-mail, 2011.12.08 06:28)


megannyi legendás alakja van Nagyváradnak - általam még megíratlan..
--- Szamaras Dezső, Cucu, Bolha -, és hosszan sorolhatnám őket napestig.. -_-

http://lotuszom.blog.hu

(Sági Erzsébet, 2011.12.07 19:17)

Kedves Emilkém! Hátulról kezdem, és helyetted - mert te nem teszed - visszautasítom a Rád cseppet sem illő "bolond" címkét! :)
Ha kell írásban és élőszóban is igazolom, hogy nagyon kilógnál a mesügék közül mindig helyén lévő eszeddel, józanságoddal, és kiszámítható, kordában tartott reakcióiddal.

... Hogy Pista megtalálta-e a keresett biztonságot ott kint, arról nem írtál... Bááár, az a hír, "csak ír, csak ír"... számomra azt üzeni, hogy nem boldog. Talán a honvágy adja kezébe a tollat, vagy az a kényelmetlen érzés, hogy ott Ő mindig is idegen marad...

Szépe írásodhoz szeretettel gratulálok! Afrikáról pedig lebeszéllek... Akit a Mikulás hozott, annak a legalkalmasabb hely pontosan az, ahol most van!:)

Szeretettel olvastalak, E.