Gyöngyi néni --- 703. ---
Gyöngyi néni --- 703. ---
Még csupán óvodai kiscsoportos lehettem, amikor Gyöngyi óvónő következőképpen intette csoportját. - Gyermekek ne siettessétek sohase az éveket!
Valódi gyöngy volt minden szava, melyekből igen sok elgurult az eltelt évek alatt.
Gyógyszerészektől tudom, hogy nem biztos az, hogy a legdrágább placebo a legjobb, vagy a leghatásosabb.
A nagy tavaszi zsongás van akiből a tavaszi fáradtságot hozza elő, és nem eddigi eltelt életének legszebbnek hitt tavaszát.
/Azt látom, hogy nemigen figyelsz, mégis folytatnom kell -, mivel üzenetem van feléd!/
Visszatérve még egy keveset a patikához – mely nekem az egyik legjobban bevált megfigyelőterepem -, el kell még mondjam számodra a következő esetet.
Az egyik gyógyszertárba betérő hölgy, éppen tavaszi fáradtságra hivatkozva kért gyógyszert.
Az idős gyógyszerész úr sokáig keresgélt a gyógyszerek között, de félszemét a fiatal nőn felejtette, majd örömmel felkiáltott, hogy – megvan, megvan/!/ -, s már hozta is a csodagyógyszert.
Amikor átadta a készítményt, merészkedett megfogni a kis nő kezét, hogy a következő szedésmódot ajánlja, szíves figyelmébe. – Ügyesen és apránként szedje kedvesem, és sohasem egyszerre -, netalán megszokásból…
Gyöngyi néni sok-sok drága gyöngyét széthordták az évek, viszont el kell mondanom, hogy most Te lehetsz számomra a leghatásosabb gyöngyszem -, tavaszi fáradtság ellen.
Tudom csak ügyesen és apránként, de sohasem egyszerre, hogy még csak véletlenségből se válj megszokássá.
Vonaton, Budapest és Hatvan között – 2011. ápr. 27.
Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---
