Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bősze Emil Miklós --- Józsa Mara riportja

2011.07.02
Bősze Emil Miklós
Józsa Mara, 2011. július 1., péntek, 21:00
Elég hosszú időbe telt, mire ráhangolódtam írásaira. Annyira sokszínű, hogy belekáprázik az agy!

És csodálatos, ahogyan újra meg újra meg tud lepni! Próbálom őt magát „leképezni” abból, amit olvasok tőle, de még bizonytalan vagyok, s állandóan át kell rajzolnom a vonásokat.

Annyit sejtek, hogy gyerek maradt, talán a legnagyobb gyerek mindőnk között…

Mondom, hogy csak sejtem, ki is ő! Csoda, hogy kíváncsivá tett?!


J.M.: Emil, alias „e-mail”, mondj, kérlek, pár mondatot Magadról!

 

B.E.M.: (oldalra hajol, és kiszól az olvasók felé) Úgy érzem valamiképpen magamat, mint Saul, amikor elrejtőzött a holmik közé, hogy ne válasszák meg királlyá. Most bújjak magam is írásaim mögé? Egyáltalán én következem??? Mara azonban elszánt, s látom rajta, hogy nincs alku. Így most képtelen vagyok koncentrálni a soron következő írásomra, melynek címe – Az adakozás áldása -, és az áldás adakozása.

J.M.: Igen, te következel, és éppen hogy az lenne a jó, ha minél jobban kibújnál az írásaid mögül! Tehát…

B.E.M.: Bősze Emil Miklós Antalként láttam meg a napvilágot – Nagyváradon. Itt helyben – a mai Ady Endre Líceumban - érettségizhettem, nem mintha annyira érett lettem volna. A későbbiekben Bukarestben tanultam két év fényképészetet. Jelenleg Budapesten élek.

J.M.: Mióta írsz?

B.E.M.: 2007 Karácsonyára megszületett bennem is valami – vagy Valaki -, mivel ekkor küldtem be legelső írásomat volt Iskolám Honlapjának Vendégkönyvébe. A vendégfogadó kivételesen nem volt most bezárva.

J.M.: Miért kezdtél el írni?

 

B.E.M.: Gondolataimra elsőként Pongó Zsuzsa többdiplomás magyartanárnő figyelt fel, amikor évenkénti erdélyi kereszt/y/én táborokban tarthattam bevezető reggeli áhítatot – a Mahanaimban. Legkevesebb két alkalommal kért meg, hogy jegyezzem le, amiket ott szóban megfogalmaztam. Intelmét megfogadtam.

J.M.: Akkor ezeket a lejegyzett reggeli áhítat-gondolatokat lehet az első írásaidnak tekinteni?

B.E.M.: Az írás nálam valójában versekkel kezdődött, de azon költeményeim – zömében szerelmes versek -, már nincsenek meg.

J.M.: Mi inspirál alkotásra?

B.E.M.: Megannyi dolog inspirál. Amit látok, amit látni vélek - és főleg, amit látni szeretnék.
A szakmám, de a hit dolgai is ihletforrásul vannak megannyiszor. Nagyvárad, ugyanúgy, mint őseim erdélyi Péterfalvája, szintén elődugja fejét lépten-nyomon - mint téma. Soraim között előre haladva, visszanyerem az elveszettnek hitt dolgaimat és lehetőségeimet.

 J.M.: Mi a célod az írással?

B.E.M.:  Az írás miértje az /legkevesebb/ két dologra vezethető vissza, de ezeket talán most nem érinteném. Az egyik különben szép és megható, míg a másik meg azt hiszem, hogy szomorú…
Célom, az a nevelés lehetne, persze ezt önmagamon át elvégezve, vagy bemutatva. Jó lenne elvezetni Olvasómat a két létező világ találkozásáig, ám evvel nem önmagam külső és belső világára gondolok, mert azért mégsem kívánnék senkit sem megijeszteni evvel.

J.M.: Van-e példaképed? Vagy kinek a művészete hat rád?

B.E.M.: Van, meglehet, Édesapám volt az. Nagy és igazán művészi hatást rám Visky Ferenc partiumi lelkipásztor gyakorolt. Azt hiszem, hogy néki köszönhetem mindazt, ami jó a gondolatvezetésemben. Ő mutathatta be sokaknak a zsidók szerethetőségét – kikhez mindig is közel álltam -, akár Richárd Wurmbrand személyén keresztül, de Jézusról sem hallgatott. Ugyancsak neki köszönhetem – ha nem is a hit ajándékát -, de a hitemben való megerősödésemet, ami nem lehet mellékes.

J.M.: Mesélj a munkamódszeredről! Van valami kabalád, bogarad? 

B.E.M.: Gondolataim feljegyzését fontosnak ítélném, s azt, hogy jó hangulatomban fogjak az íráshoz, mi többnyire megadatik. Kabalám nincs – és nem is lesz -, miközben bogaraimból szép tárlat állt egybe, mely írásaimban lett nyilvánvalóvá.

J.M.: Hogyan fogadja a környezeted? És a családtagjaid? Támogatnak, kapsz segítséget tőlük?

 

B.E.M.: Környezetem és a család alaposan lefárad soraimtól, de az írásban nem gátolnak.

J.M.: Mi eddigi legnagyobb sikered? Hogyan hatott rád és a további munkásságodra?

B.E.M.: Legnagyobb elismerésemet meglehet – vagy éppen -, a Tündérkert című írásom hozta. Azt vélem, hogy valami igen sajátos írói vonalon „haladok”, vagy pusztán haladgatok. Az írást egy hasznos-hasztalan, egyben halaszthatatlan ugródeszkának gondolnám - ejtőernyő híján -, mi mozgásban tartja képzeletvilágomat.

J.M.: Mik a vágyaid? Emberként… Íróként…

B.E.M.: Most a kifejezettre, vagy a kifejezetlenre gondolsz? /Na, végre visszakérdezhettem!/ Íróként talán munkáim megjelentetése, de nem minden áron /- Gábor Áron/. (Élve a székely szólásmondással…)

J.M.: Elégedett ember/író vagy?

 

B.E.M.: Elégedett ember lehetek, viszont mint író, ezt nem mondhatom /még/ el.

J.M.: Hol olvashatóak a műveid? 

B.E.M.: Műveim honlapjaimon olvashatóak, de más /b/irodalmi oldalakon is. /Héttorony -, bemiklos/

J.M.: Nagyon meglepett, hogy milyen kevés írásod van a Toronyban. Időnként törölsz belőlük?

 B.E.M.: Korábban naponta közöltem, de talán hetente is elégséges, amikor internet közelben vagyok. A törölgetés nem az én műfajom.

J.M.: Nyomtatásban megjelentél-e?

B.E.M.: Egyetlen nyomtatott művem van – a /N/ÓRAGYŰJTEMÉNYEM -, ami a Héttorony 2010-es antológiájában szerepel. /A Héttorony irodalmi magazin amúgy nagy örömömre van!/

J.M.: Kapsz visszajelzést az olvasóidtól?

 

B.E.M.: A leglelkesebb visszajelzőim most a Facebook-os csoportok, hol tizennyolc csoportba is meghívtak, ám ezek nem mindegyike irodalmi csoport. Ezen helyeken fényképészi munkáimból is bemutatok. Olvasóim általában a csodálkozásra képes emberek.    

J.M.: A karácsonyi "versedből": "S ez csupán látszatra egyszerű." Ahogy olvaslak, úgy érzem, több rétegben vannak a gondolatok, s talán mindet fel sem fedezem. De te miket olvasol? Ki a kedvenc íród?

 B.E.M.: Az irodalmi honlapokon fellelhető kortársakat, s persze a nagyokat. Adyt, de annak idején Daniel Defoe is lelkesített.

J.M.: Mit üzensz a kezdő írótársaknak?

 

B.E.M.: Jókedvvel-jókedvből írjanak, s ne szörnyűségeket -, mivel a borzalmak nem tesznek senkit sem boldoggá. Legyenek bátrak! Eredetiek.

J.M.: Eredetiek – mint fentebb! Köszönöm a „beszélgetést”!

Eredetiek! Igen, és szólni, lélekhez, szívhez, szellemhez! S olvasás közben megmosolyogtatni, majd elérni, hogy kicsit bepárásodjon a szemünk, aztán kis ábrándozásra késztetni, hogy végül mindig maradjon egy gondolat, amely megragad, s munkálkodik tovább.

Két hét múlva: újabb portré

 


Olvasva: 43 alkalommal
469-3.jpg
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Blood coerce plan

(AToseSivyTieva, 2018.10.11 21:39)

Poids est comment calleux votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur essence pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent perseverent b gerer offre sang loin de votre coeur. Chaque temps votre coeur bat, il pompe le sang tout au long vos arteres a la reste de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/tadalafil-alternatives/

http://lotuszom.blog.hu

(Sági Erzsébet, 2011.07.04 10:36)

Szeretettel gratulálok Marának a kiváló, találó, és nagyon emberi - jellemábrázolással tökéletessé tett - riporthoz!
Kedves Emilkém, Neked pedig ahhoz, hogy vállaltad arcodat, mit eddig csak írásaidból ismerhettünk. Vallomásos-őszinte válaszaiddal, felvállalt múltaddal kiegészülő portréd nagyon tetszik! Ember vagy! Kedves és jó, tiszta lelkű, és egyenes gondolkodású. Barátodnak tudhatom magamat, és én büszke vagyok erre az érdemre. Szívből köszönöm! Mindkettőtöknek gratulálok, és ölellek Benneteket szeretettel, Erzsébet.