Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélő angolnasült --- 772. ---

2011.11.09

ro-2011-391.jpg  Beszélő angolnasült --- 772. ---

 

Elmondhatod, hogy mindent megkaptál az élettől, s mindazon dolgokat, melyekre lényegében nem is volt szükséged.

 

    Hangulatod ahhoz lett hasonlóvá, mint aki önnön balladáját írja, betűivel falazván be önmagát.

    Kár, mivelhogy a Nap már megint feljött, bár mintha maga a Nap is változna, és fényét már másokra ontja, mit meglehetősen nehezen viselsz.

    Jóllehet már felnőttként látsz, viszont továbbra is gyermekként érzel.

    Az egykori beszédes leány most mélyen hallgat, mivel nem érez kedvet, hogy beszámoljon a sors kalapácsáról, s annak értelmetlen ütéseiről – a kovácsműhelyben.

    A város nem hozott semmi jót számodra – újat azt igen -, hiszen színesebbé tett az itt fellelhető nem kis lélekszámú kínai kolónia ajkáról felhangzó dallal, hogy – újra dübörög a panda…

    De nem viszem mellékvágányra gondolataimat, hiszen kérdéseid megválaszolása lehet most számodra a legfontosabb.

    Nem rogyhat meg térded az élet nehézségeitől, de lelked sem roppanhat bele mindabba mi körülvesz.

    Talán eltúlzott volt figyelmed egykoron Amerika Hangja felé, bár ma már egy igazán Szabad Európával is beérnéd.

    Azt látom, hogy késésed nem számottevő, s így korántsem behozhatatlan.

    Időben vagy, mihelyt térbe kerülsz.

    /Ajánlhatom Budapest Teleki terét -, mi éppen építés alatt!/

    Van azonban egy dolog, mit nem hagyhatok szó nélkül, és felbőszít.

    Nem értem semmiképpen meg azt, hogy miért kellett meggondolatlanul kitöltened a Mengyelejev periódusos rendszerének a még hiányzó elemeit?

    De megbocsátok.

    Mert én megbocsátó vagyok.

    Gondolom Te is megbocsátasz mielőtt elmennék, vagy el is bocsáthatsz, egy szép üzenettel.

    Nincs azonban mitől tartanom, mivel megbékélésed azt látom, hogy visszafordíthatatlan – s bár ezt látná a megbékélésed is -, miközben minden más már megfordítható.

   

    Jé, pont most készülsz fordítani az Időn.

    Az Időt.

    Magyarról, angolra.

    Süsd meg hát az angolnát!

    De ne napolajba/n/.

 

    Látom máris visszatért beléd a lélek.

    De mintha az Idő is fordulna egyet.

    Ugye szebb/ügyesebb és jobb idők jönnek?

    Félelemre sem lehet okod, mert én véled leszek.

    És el nem hagylak!

    No, most már jöhet az angolnasült.

    Már előre látni a repeta bekövetkeztét.

   

Parádfürdő – Felső Tündérkert – 2011. szept. 26. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

köszönetem..

(e-mail, 2011.11.11 11:06)


az elbocsátás valóban egyszerűbb a megbocsátásnál -, ám lélektelen..

http://lotuszom.blog.hu

(Sági Erzsébet, 2011.11.10 10:31)

Ez az írás - sok tanulsága, és megszívlelendő üzenete mellett - engem most egy nagyon keresztényi gondolattal ajándékozott meg kedves Emil... A megbocsájtás lehetősének gondolatával. Többnyire mi kérjük az Úr bocsánatát... És várjuk, hogy feledje el rosszalkodásainkat.
De most, hogy olvastalak, felmerült bennem a kérdés, hogy mi tudunk-e megbocsátani, ha bántanak, ha átvernek?
Annyit elmondhatok - saját tapasztalatom -, hogy nem vagyok bosszúra szomjas... De megbocsájtásnak mondható-.e, amikor egy bántást - ha nem is követi megtorlás részemről -, de nem tudok feledni? Hm?
Van mit fejlődnöm..., hogy valódi kereszténnyé lehessek.
Szeretettel, E.