Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az utolsó vacsora --- 832. ---

2011.12.31

Az utolsó vacsora --- 832. --- Legyen Istentől békés és megáldott az elkövetkezendő év -, 2012!
- A Te műveid mily nagyok és felettébb érthetetlenek, idézte meg annyiszor a zsoltárost - Sanyi bácsi, ki Grünfeld Olga fotóműterem vezetőnőmnek volt a férje.
    Ugyancsak tőle hallhattam legelőször azt, miszerint – Isten választhatott volna más népet is – mit akkor még alig érthettem meg – utalván evvel a második világháború borzalmaira. Nem értem sehogyan - máig sem - az emberek féltékenységét a választott nép felé, míg be nem ugrott, hogy – ez alighanem azért tapasztalható, mivel a zsidóság az egyedüli nép – a nemzetek között – ki vitatkozhat Istenével. E mai Szilveszteren azonban a zsidóság nyugodtnak látszik, mert e nap egyben szombat nap is, s előkerül bizonyosan a 92. Zsoltár, ami egy zsoltárének – szombat napra. Nem tudom azt továbbra sem, hogy a zsidó sors és önmagam sorsa rejt-e egyféle párhuzamosságot, viszont ami bizonyos, az megtudható a következőkből. – Nagyváradon fényképésznek befutni az én időmben, felért a lehetetlennel! Zárt láncú szakma volt ez, s ahhoz, hogy én egyáltalán esélyt kapjak, egy Dávidovics Laci nevű fotóriporternek ki kellett vándorolnia Izraelbe, ki nyilván ezt önkéntes alapon tette. Na de most valami egészen izgalmas dologról szeretnék ejteni néhány kedves gondolatot, ami összefüggést mutathat, ez idei év szombat napra eső Szilveszterével. Valami azt súgja most, hogy – engedd el, mivel nem hoz több tavaszt és nyarat, reggelt, de ebédet sem már, mivel csupán az utolsó vacsora maradt - 2011-ből. Azt láthatom, hogy két asztal jelenik meg jelképesen előttem. Az egyiknél mindaz mi megvolt, megtörtént. A másiknál meg mindaz mi nem lett enyém és nem érhettem el. Nehéz dolog lesz most eldöntenem, hogy melyik asztalhoz is üljek. A nagy asztal mellett máris felsorakoznak és hangoskodnak e nagyvilág fiai és leányai. A másik asztalnál meg csak Te ülsz. Melletted mégis láthatatlanul ott vannak – a lelkiismeret, a gondosság, az árnyalat, az arány, a részletek -, ám a pontosság is, és mindazok mit nem kaphattam meg 2011-től. Ekkor 2011 felé fordultam, hogy – merre futottál, elrohantál csak mint az első szerelemnek legszebb és legédesebb percei. Úgy felgyorsultál -, és megállíthatatlanná lettél… Majd minden lelassulni látszott, s mintegy nagy helyzetet felkínált a múlt –, benne a múlt/múltunk lezárásának lehetőségével. Majd 2011 fordult barátian felém, - még itt vagyok, s nem lettem elrohanó kedveseddé. Nem vagyok öregebb sem, csak átadom helyemet – ahogyan ez illik – 2012-nek. Kézjegyemként nem hagytam egyetlen ráncot sem homlokodon! Látom mint itt vár kitörő és megfoghatatlan lendülettel 2012, de mit is hozhat? Nem árul el semmit. Oly titokzatos még. Ha valaki lefogná a sorsot, úgy nem kellene félnetek a szökőévtől - vagy a szőke-évtől/?/ - melyben ott a szökés, a menekülés -, valamint a bujkálás lehetősége is egyben. Majd csend következett, miután ismét szót kért 2011 -, még egyszer, meglehet utolszor. -  Talán utolsó szavaim lehetnek ezek feléd. Becsben tartottalak és megvolt mindened – még azok is amire egyáltalán nem volt szükséged sem. Magammal kellene vigyelek, de maradhatsz még -, ahogyan gondolod. Lassan itt az évzáró óra, s még választhatsz, ám te nem vagy hűséges, mivel még magadhoz sem vagy az. Én ismerlek és lehetnék most zárt – de le nem zárt – világodnak egy nyitva hagyott kiskapuja, ugyanakkor én nem veszek vissza semmit, s meghagyok számodra mindent.
    Tudod a meccs még nem lezárt, viszont sohasem tudhatod azt, hogy a Bíró még meddig engedi a játékot/?/. Ne köszönj meg semmit, s inkább örvendezz, hiszen ma szombat van. A Szent Szilveszternek szombatja -, s a Szent Szombatnak Szilvesztere. Ámen -, úgy legyen! 
Budapest – 2011. dec. 31. – Szent Szilveszter napja! -_-  http://lotuszom.blog.hu/ 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

köszönetem..

(e-mail.., 2012.01.15 12:07)


ideje van az elmélkedésnek..

köszönöm megint csak.. -_-

http://lotuszom.blog.hu

(Sági Erzsébet, 2012.01.03 18:14)

Gyönyörű, ünnepi elmélkedés...
Így kell hálásnak lenni, és így kell elengedni, ahogy Te írod le az évek váltását Emilkém.
Tetszik a két asztal ötlete is! Mit megkaptál, és amit nem... Ha választhatna ilyenkor az ember, azt gondolom, újra oda ülne, ahol mindaz található, amit már megkapott.
... A biztosat, az örömöt hozót, és az ismert és túlélt veszteséget választaná a bizonytalan helyett.

Köszönöm, hogy Veled elmélkedhettem ma is! Ölellek szeretettel, gratulálva, E.