Az emlékpiac --- 715. ---
Az emlékpiac --- 715. ---
Kifosztottá és elszegényedetté lettél, s életed eddigi hatalmas viharai még azt is elsodorták mi nem is volt a tiéd, mit csupán a magadénak gondoltál.
Van ez így, és gyakran elő is fordul -, általában veled.
Logikád és éles eszed azonban senki el nem vehetné tőled.
Kifinomult múltadnak minden szemcséje kincset rejt, s ezt Te is jól tudod, mit az emlékpiacon kívánsz értékesíteni -, amire nagy is a kereslet /világszerte/.
A többi árus portékája teljesen érdektelenné lett - amióta „kipakoltál” -, a vásárlók szemeiben.
Mindenki a Te vásári pultod körül tolong nagyban, s már-már felborítják asztalodat.
Váratlanul odatévedek magam is, ám nem kívánnám megzavarni kereskedésedet, ellenben azt sem szeretném, hogy felismerjél-megismerjél, s ez utóbbi aligha lenne elképzelhető.
Noha nagy a kereslet mindent felérő kínálatodra, ám Te egyetlenegy emlékedet sem bocsátanál áruba!
Álruhába öltözöm, majd közelebb kerülök asztalodhoz, s már-már kérnék is valamit /vissza/, abból a rengeteg szép /és közös/ emlékből, de nem jön ki hang a torkomon…
Nem ismersz fel, mégis valamit megmagyarázhatatlanul megérzel -, mint mindig.
Ezután színes áruidat összepakolod, s majd az egészet felém nyújtod, na és ekkor visszajön a hangom -, akár Keresztelő Szent János atyjának – Zakariásnak -, miután feloldódék az ő szája és nyelve a hosszas hallgatásból, s azonnal szóla.
Áldván az Istent -, Izrael Urát.
Vonaton: Gödöllő – Aszód --- 2011. máj. 18.
Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
--- Köszönöm, hogy elolvastad! ---
