Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A legszentebb beszéd --- 825. ---

2011.12.23

 

A legszentebb beszéd --- 825. --- http://lotuszom.blog.hu/2011/12/22/aldott_unnepet_kivanok

Te nem vagy kifejezetten egy szentfazék, viszont okvetetlenkedően szenteskedő sem. Vitáinknak viszont mindig is nagy ára volt ahhoz, hogy ne vezessenek sehova el…

    Emlékszem akkor egy kivételesen hideg és havas karácsony volt, s nem szánon érkeztünk el fiammal a templomhoz, hanem átfagyottan, jómagam mezítlábasan – mégis bűnbánattal -, s feltétlenül szerettem volna kapni valamiféle igei bátorítást és útmutatást, ami továbbmutathat eddigi elrontott életemnél. A templom még teljesen üres volt, s már kishitűként arra gondoltam, - meglehet elmarad a szentmise, hiszen nem várható el az semmiképpen se egy paptól, hogy két embernek celebráljon ünnepi szentmisét. Ott álltunk csak mélabúsan, s már jócskán elmúlt éjfél, amikor újra rápillantottam órámra. Csak utóbb kapcsoltam, hogy Nagyváradról jöttem – és nem Kisvárdáról -, így órám az ottani időszámítás szerint lett átállítva, és csak huszonhárom óra múlhatott el, nem pedig az éjféli mise. A templom is valahogyan oly különösnek hatott – vagy fáradtságom tette mindezt azzá/?/ - s nem tűnt semmi sem ízléstelenül kicicomázottnak. Vagy mintha nem csillogtak volna a fények, s érdekes volt az is, hogy nem láttam a templomi környezetet/bensőt sem hiábavalóan színesnek. A városban az a hír járta, miszerint itt maga Aranyszájú Szent János szolgál teljes életével - ami az élet áldozata. Az atyát érdekes mód Jánosnak hívták, mint magát a legszebb evangélium szerzőjét is! 

    Az ünnepi alkalom mégiscsak elkezdődött és pontban éjfélkor vége is lett, amikor János Atya nagy örömmel kimondhatta azt, hogy – megszületett!!! Egyetlen szó volt csupán szolgálata, s már senki sem a most kivételesen elmaradt feldíszített fenyőfát kereste, hanem magát a Jászlat. A hívek ugyanakkor megtalálták a Megszületettet. Úgy álltam csak, mint akinek még sohasem volt karácsonya és beteltünk mindannyian nagy örömmel, mely túlvezethet majd akár a templombejáraton kívülre is.  Fiam – a Mátyás – még kisfiú volt, s amikor hazafelé mentünk mind azt ismételgette, hogy – megszületett.

    Ezen írásom azonban bizonyosan meg nem született volna, ha János Főtisztelendő úr hosszabban prédikál, mint egy őrjárásnyi idő – Betlehem körül.

   

    Úgy elnéznélek még, viszont már jelez a templomi csengő, s a gyermeksereg önfeledt éneklése.

 

    Legyen szép, áldott és kifejezetten boldog Karácsonyod!  

 

Budapest – 2011. dec. 23. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

köszönetem..

(e-mail, 2011.12.24 06:44)


s már itt is a Karácsony.. -_-

http://lotuszom.blog.hu

(Sági Erzsébet, 2011.12.23 17:04)

Gyönyörű történet... Benne hited megvallása, hűséged a Teremtő felé, ... benne van a hazád, és szülőfölded szeretete..., benne életed támasza, a fiad, és benne vagy Te magad is drága Barátom tiszta lelkeddel, és teljes valóddal.

Istennek nem a szentfazék, és nem a szenteskedő a kedves..., hanem az ember, aki a jelmez mögött lapul. Úgy szeret bennünket - hibáinkkal együtt -, ahogy vagyunk. Nem kell, nem is lehet alakoskodni előtte... Átlát trükkökön, hamis beszéden. És hiszem, mosolyogva legyint az álszenteket látva.

Jó volt Nálad lenni..., töltekezni, beszélgetni..., tanulni és bölcsülni drága Barátom. Számíthatsz rám, jövök ünnep után is. Köszönöm, hogy megtehetem. Ölellek szeretettel, E.